Motun honlapja

A hagyományok jegyében ... íjászattal megspékelve .....

   Vegyük sorra a magyar történelem tisztaségeit, kezdve a három legősibbel .....
 
 
 
 
Kende (méltóság)
 
    A kende vagy kündü magyar méltóság volt a kettős fejedelemség idején, a honfoglalás előtt, a főfejedelem és vallási vezető.

 

 

   A tisztség létezéséről az arab Dzsajháni írásából tudunk, aki Ibn Rusztát idézi – Gardézi is hasonlót ír – a magyaroknak két királyuk van, az egyik névleges, akit nagyon tisztelnek, ez a kende, a másik a dzsula (gyula), aki a parancsokat osztja, a hadat vezeti és a tisztviselőket kinevezi.

 

 
A kazárok kettős fejedelemsége 
   Ez a rendszer, a kettős fejedelemség, ami nagyon hasonlít a kazárok és a türkök szakrális kettős királyságára. Ibn Fadlán írja le a ceremóniát, ahogy a kagán – akinek a magyar kende szerepe megfelel – fogadja a valódi parancsokat osztogató, de sztyeppei szakralitással nem rendelkező társuralkodót, a kagán-béget – a magyar gyula megfelelőjét .
   A kagán nála még négy havonta megjelenik a nép előtt, de ha kilovagol, bár egész serege vele megy, de egy mérföld távolságon kívül, hogy senki se lássa. Ha mégis szembetalálkozik valakivel, akkor az arcra borul és addig nem emeli fel a fejét, amíg a kagán el nem haladt mellette. Egy későbbi időszakról Maszúdi már azt azt írja, hogy a kagán soha sem lovagol ki és sohasem találkozik a népével.
   Ibn Fadlánnál egyébként a kazárokkal kapcsolatban előfordul a kündü cím, méghozzá a kagán, és a kagán-bég utáni harmadik tisztségviselő, a kündü kagán címében. A negyedik tisztségviselő nála a dzsausigir volt.

 

 

Ki volt a kende? 
   Egyes hipotézisek szerint a honfoglaláskor Kurszán fejedelem viselte a szakrális kende méltóságát, ennek azonba súlyosan ellentmond az a tény, hogy Kurszán konkrét vezető szerepet játszott a nyugati hadjáratokban és Pannónia meghódításában. Őt olyan lakomára sem hívhatták volna a bajorok, ahol végül is 904-ben megölték.

 

 

    Egy másik hipotézis szerint Álmos vezér lett volna a kende, és a kazár kagánéhoz hasonló szakrális gyilkosság áldozata lett, miután az ő kutjának elfogyta miatt kellett volna Etelközből a Kárpát-medencébe költözni. Őt viszont akkor inkább talán Etelközben ölték volna meg, nem a már sikeres honfogalalás után Erdélyben, amikor már a Dunáig birtokolták a magyarok a területet, a Dunántúl, azaz Pannónia elfoglalása azonban akkor szóba sem jött még, mert az a magyarokkal szövetséges Arnulf császár birtoka volt. Csak Arnulf 899-es halála után foglalta el Pannóniát Kurszán.
    Álmos pedig talán inkább egy dinasztikus belharc áldozata lett, amit a későbbi dinasztikus hagyomány néha meg szokott szépíteni.

 

 

A kettős fejedelemség megszűnte 
   A 10. század közepén Bulcsú harka küldöttség élén Bizáncban járt, Bíborbanszületett Konstantin császár udvarában. Információkkal látta el a császárt a magyar viszonyokról, amit a császár ránk hagyományozott. Bulcsú elmondása szerint a magyarokat a fejedelem (görögül arkhón, nem említi a kende szót) kormányozza, aki mellett még van két kisebb rangú vezető, a magasabb rangú gyila és az alacsonyabb rangú karha (azaz harka). De nincs semmi jele annak, hogy ne a fejedelem kormányozna, azaz ekkorra már megszűnt a kettős fejedelemség. Az is Álmos és Árpád szakrális fejedelemsége ellen szól, hogy utódaiknak is kellett volna viselniük ezt a méltóságot minden bizonnyal, de ennek semmi nyoma.

 

 

    Valaminek történnie kellett tehát valószínűleg a honfoglalás előtt. Róna-Tas András szerint ez talán inkább egy dinasztiaváltás volt, amit Levedi fejedelem története mesél el, az ő dinasztiájának letételével szűnhetett meg a magyar szakrális kettős fejedelemség, mert a szakralitást az új dinasztiának, az Árpád-háznak nem sikerült felépítenie. Levedi a kazár kagán rokona lehetett, aki pedig Isteminek, a Türk Birodalom társalapítójának a leszármazottja volt, a sztyeppei szakralitással rendelkező Asina-klán tagja. Azaz Levedi lehetett a kende, és talán Álmos a gyula, s ezért Álmosnak és Árpádnak volt hatalma megdönteni Levedit, de a szakrális fejedelemséget nem folytatták.

 

 

    Akárcsak a gyula és a horka, a kende méltóság is személynévvé alakult.
A magyar krónikák már így őrizték meg a hét vezér névsorában, téves olvasat folytán Kond alakban került be a köztudatba. A Kendék szeptember 25-én ünneplik névnapjukat.
 
 
 
Gyula (méltóság)
 
    A gyula régi magyar méltóságnév volt az államalapítás előtti évszázadokban. Korabeli alakja valószínűleg dzsula vagy dzsila volt, megfelel a mai török jula szónak. Bíborbanszületett Konstantin a görög: gilasz alakban említi, Kézai szerint az egyik honfoglaló törzsfő neve is ez volt.
 
A kettős királyság idején 
    A Dzsajháni-hagyományban a honfoglalás előtti évtizedek állapotát leírva ibn Ruszta tudósít arról, hogy a magyaroknak két királyuk van, az egyik névleges, akit nagyon tisztelnek, ez a kende, a másik a dzsula, aki a parancsokat osztja, a hadat vezeti és a tisztviselőket kinevezi. Ez a rendszer, a kettős fejedelemség, ami nagyon hasonlít a kazárok és a türkök szakrális kettős királyságára. A kazároknál a kagán-bég volt hasonló, tekintélyben alárendelt, de valódi irányító szerepben a kagánhoz képest. A dzsula, azaz fáklya, a kagán-bég hatalmi jelvénye volt, ennek neve származott át a magyar méltóságra névként.
 
 
A honfoglalás idején  
   Kézai Simon krónikája szerint Gyula vezér egyike volt a honfoglaló törzsfőknek. A 10. század közepén Bulcsú harka küldöttség élén Bizáncban járt, Bíborbanszületett Konstantin császár udvarában. Információkkal látta el a császárt a magyar viszonyokról, amit a császár ránk hagyományozott.   
   Bulcsú elmondása szerint a magyarokat a fejedelem (görögül arkhón) kormányozza, aki mellett még van két kisebb rangú vezető, a magasabb rangú gyila és az alacsonyabb rangú karha (azaz harka). A történészek többségi véleménye szerint a fejedelem egyszemélyben kormányzott, azaz ekkorra már megszűnt a kettős fejedelemség. A gyula egyszerűen egy alárendelt vezető volt. Kisebbségi álláspont szerint Bulcsú jelenléte Tormás mellett és egyértelműen fontos szerepe a követjárásban arra mutat, hogy a kettős fejedelemség még létezett.
    Egyes hipotézisek szerint a honfoglalás idején, 895-ben, illetve 896-ban a gyula Árpád volt, a „bejövetel előtt feláldozott” Álmos fia, a kende pedig Kurszán. Ez utóbbinak azonban ellentmond az, hogy Kurszán vezető hadvezéri szerepet játszott a nyugati hadjáratokban és Pannónia 900 utáni meghódításában, azaz nem volt egy korábbi leírás szerinti, a világtól elzárt szakrális uralkodó.
   Az is kérdés, hogy ha Álmos volt a szakrális kende, akkor miért Kurszánra szállt volna ezután a kende cím. Ha pedig Árpád volt szakrális uralkodó, akkor későbbi utódai, fiai, unokái miért nem voltak azok?
  Valószínűleg Árpád is már nem szakrális fejedelem volt, és nem tudjuk, ki viselte a gyula címet a honfoglaláskor. Valamivel később Györffy György szerint Tétény vezér viselte a gyula méltóságot, s ezután ez a tisztség utódai kezén maradt. Először Harka, majd az ő fia, az Erdélybe települt Zombor gyula, akinek a lánya volt Sarolt fejedelemasszony, Szent István anyja.
 
Az államalapítás idején 
    Szent István hatalomra jutását leíró krónikás hagyomány pedig már erdélyi Gyulákról ír, – nem tudva, hogy ez méltóságnév volt –, azaz helyileg erősen lokalizált hatalomról. Györffy György szerint Zombor gyula fia volt Anonymus „ifjabb Gyulája”, akit Thietmar a lázadó Prokujként említ. Ő mint Sarolt testvére, nagybátyja volt Istvánnak, amire a nevében levő -uj végződés is utal.   
   Ez a szláv eredetű szó ugyanis a régi magyar nyelvben nagybácsit jelentett. Erdély lakosságában a honfoglalás idején jelentős volt a szláv elem. Ezért alakult át a gyula tisztség hadvezéri – szláv vojevod – jellegére utalva az államalapítás során a gyula méltósága az új szláv nevű (erdélyi) vajda tisztséggé.
   Számos magyarországi helység nevében őrzi ezt a méltóságnevet, a legismertebb Gyula.
 
 
 
 
Harka (méltóság
   A harka vagy horka, esetleg karha (Bíborbanszületett Konstantinnál karkhasz) az államalapítás előtt a magyar törzsszövetség harmadik legmagasabb méltósága volt a nagyfejedelem és a gyula után.
 
A harka funkciója  
   A címről a császár a nála 948 körül járt magyar küldöttségtől értesült, aminek vezetője Bulcsú harka, egyik tagja pedig az Árpád-házi Termacsu vagy Tormás herceg volt.
   Ő a cím bírói jellegét említi. Róna-Tas András a nyugati türkök és a kazárok hatalmi rendszerével öszehasonlítva a magyart úgy találta, hogy a harka, mint harmadik fejedelmi rang megfelelhet az eltebernek, aki az idegen népek felügyelője (bírája) volt és ebben a szerepben hadvezéri funkciója is volt a segédnépek élén.
 
A cím viselői  
    A császár a nála járt küldöttségvezetőt, Bulcsút jelöli meg mint a cím akkori viselőjét, akinek már apja, Kál is ezt a címet viselte. Róna-Tas András feltételezi, hogy Kurszán fejedelem is a harka tisztséget viselte korábban.
   A magyar források között Anonymusnál találkozunk a tisztséghez hasonló személynévvel, Tétény fia Horka alakban, azonban vitatott a történészek körében, hogy valóban az egykori méltóságnevet őrzi-e.
   A következtetések levonását pedig nehezíti, hogy éppen Tétény leszár-mazottai között előfordul egy másik tisztségből lett személynév, a Gyula is.

 

 

 

 

 

 

 

.................

 

 
 
 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 13
Tegnapi: 2
Heti: 26
Havi: 89
Össz.: 49 366

Látogatottság növelés
Oldal: Magyar tisztségek ....
Motun honlapja - © 2008 - 2024 - mao-tun.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »