Motun honlapja

A hagyományok jegyében ... íjászattal megspékelve .....


Mivel is kezdhetnék egy "Fegyvertár"-t ........... 

 

   Honfoglalás kori hagyományőrzőként mi mással mint Belső-Ázsia híres fegyverével a  visszacsapó reflex íjal.
   De hogy ne essünk át a ló túloldalára be kell mutatni a nyugati és más korok íjait is.
 
    Akkor kezdjük .........

 

                                    

          Az íj felébresztése.....

   Nomádok szerint egy íjat használatba vétel előtt fel kell ébreszteni.   Alvó íjjal nem harcolunk.

 

Pl. egy 72cm /28.34inch/ húzáshosszúságú vesszőt 22,7Kpond /50font/ erővel kell kihúzni.
Ha egy ekkora súlyt (22.7Kpond-50font) a földre teszünk és az idegre akasztunk, az íjat a markolatánál fogva emelni kezdjük, 72cm (28.34inch) húzás után a súly felemelkedik.
   Ekkor mondták a nomádok hogy az íj felébredt.
Ha ez nem következik be (nem emelkedik el a súly, vagy előbb eltörik) az íj alvó állapotban marad.
   Töréskor tiszta a helyzet. Az íj gyengébb mint amire a mester tervezte készítette.
   A súly túlzott lebegésekkor jobb helyzetben vagyunk. Az íj erősebb mint a tervezett.

   Erre az ébresztésre azért volt szükség mert ha az íj "alvó" állapotban kerül a gazdájához és a hibák harc közben derülnek ki az nagyobb katasztrófához is vezethet a tulajdonora nézve.
   Természetesen abban az időben nem voltak rugós erőmérők amivel le tudták ellenőrizni az íjakat.

 

 

            Az íjászat története ....

 

Íjtörténeti tablónkat kezdjük talán magával az íjászat történetével.
 
    Az íj élelemszerzőés harci eszköz. Történelemformáló ereje a tűzgyújtás vagy a kerék feltalálásának jelentőségéhez mérhető. Az íjászat históriás könyvéből a legfontosabb és legérdekesebb fejezeteket villantjuk fel.
 
 Lapozzunk hát bele az íjászat történetének vaskos, a népek sokasága által írt könyvébe, nézzük meg honnan ered és hová fejlődött az íj.
 
 
  Az elsőíjra utaló jelek a felső csiszolt kőkorban jelennek meg Kr. e. 35000 - 8000 között.
Dr. Saxton Pope, a modern vadászíjászat úttörője szerint az ősemberek egyes te- rületeken már 50 ezer évvel ezelőtt is íjjal vadásztak.                      
Ezt a pattintott kőnyílhegyek is bizonyítják.
 
   Az őskor művészei csodálatos elevenséggel és szépséggel meg is örökítették bar- langképeiken a bölényekre, szarvasokra íjjal vadászó társaikat. Ezek a rajzok és festmények Franciaországból, Spanyolországból és Észak-Afrikából is előkerültek.
 
   Az íj, egymástól függetlenül, több helyen alakult ki. Így az íj felfedezése nemcsak térben, hanem időben is egy szélesebb sávba tehető.
  Ezt a véleményt látszik alátámasztani az a tény is, hogy az íjat Ausztrália és Új-Zéland kivételével az egész világon ismerték.
 
 
   Az íjkészítéshez használható anyagok, és a helyi természeti adottságok alap- vetően meghatározták az adott régióban kialakuló íjak formáját és felépítését.
 
    Az íj kezdetben főleg keleten és a Földközi-tenger térségében terjedt el.
Később, úgy 16 ezer évvel ezelőtt, amikor az ázsiai népek Amerikába történő vándorlása megkez-dődött a Bering-szoros akkor még szárazföldi összeköttetést biztosító földnyelvén, az íj is átjutott Amerika partjaira.
 
    Adatok és régészeti leletek az afrikai kontinensen is bizonyítják az íjászat elter- jedését.
 
 
   Az íjat fegyverként is Babilóniában, a mai Irak területén, a hajdan volt Sumér királyságban és Egyiptomban használták. Az asszíroknak és az egyiptomiaknak külön íjászcsapataik voltak.
 
   Az íjas halászat legrégibb ábrázolásával is (mint élelemszerző eszközként használni az íjat) egyiptomi domborműveken találkozunk.
 
    Kizárólag fegyverként használva az íjat, az egyiptomi középbirodalmat a hikszo- szok harci szekeres íjász serege söpörte el. Őket, pedig további íjász népek követ- ték.  
    Ilyenek voltak a Babilont leigázó hettiták és a kegyetlenségükről ismert asszí- rok, akik kiváló vadászíjászok is voltak.
 
    A perzsa hadsereg alapját, főerősségét is íjászok adták. Az íjászat igazi mesterei a perzsáknál a médek voltak. Őket már gyerekkoruktól tanították az íjazás művé- szetére.
   A perzsák olyan íjász sereget állítottak ki, akik ín és szaruerősítésű, összetett íjaik segítségével óriási területeket hajtottak uralmuk alá.
 
     A régi görögök is ismerték az íj jelentőségét, hiszen lándzsás katonáikat a perzsa íjászok záporozó nyilai sokszor megölték, mégis háborúban csak a gyalogos egységeket használták, íjat csak az ellenség nyugtalanítására.
  
   A rómaiak az íj hadászati jelentőségét nagyon lebecsülték, s mint a gyávák fegyverét megvetették. Helyette a dárdát és a rövid kardot részesítettek előnyben.
    Noha a római légiók végül is elfogadták az íjat, s gyakran nagy sikerrel alkalmazták is, mint pl. Crassus, aki Kr. e. 53-ban 50 ezer főnyi ellenséget semmisített meg 1000 íjásszal, a római legiókban soha nem vezették be, nem integrálták az íjász alakulatokat, íjat csupán a segédcsapatok használtak.
   Róma felvirágzásával tehát az íj európai fejlődésében szünet állt be, s ezt csak a nomád pusztai népek megjelenése törte meg.
 
    Az íjászatot tehát gyalogos és lovas népek egyaránt művelték, élelemszerző (vadászat) vagy harci eszköznek tekintve az íjat. Addig míg a gyalogos íjász a világ minden táján felbukkant, addig (nomád) lovasíjász csak a keleti régiókban volt elterjedt.
 
    A lovasíjászat bölcsője (és ezt elismerik keleten és nyugaton is) Belső Ázsia.
Itt készültek a legjobb íjak az akkori idők legmodernebb technikájával a legnagyobb tudással rendelkező mesterek keze által.
 
 
                                         A nomádok...........
 
    A nagyállattartás kezdetével egyidõs a nomád emberek története.
Mindennapi életük szorosan összekapcsolódik a legeltetéssel, illetve a legelõ területekkel.
   Egy bizonyos éghajlati övben uralták a sztyeppe végtelenségét kelettõl nyugatig, a mai Mongóliától egészen a Kárpát-medencéig.
   A nomádok legfontosabb állata a ló volt, a szarvasmarha, juh stb. mellett.
A legfõbb fegyverük pedig az íj és a nyíl.
   Sokféle nomád törzs népesítette be hajdan a sztyeppét, melyek közül az ismertebbek például a szkíták, hunok, avarok, mongolok, türkök, magyarok, baskírok, besenyõk stb. voltak.
   Íjaik szarvakból, fából, ínból és enyv ragasztással készültek. Rövidebbek voltak, mint az egyenes, csak fából faragott íjak.
A szaruíjak hatótávolsága viszont másfél-, kétszerese volt egy egyszerû faíjhoz képest.
 
   A sztyeppék lovas nomád harcosa évezredek során rémületben tartotta a kör- nyező államok letelepült, város és falulakó lakosságát. A fenyegetettség, a rémület, emberfeletti, részben állati tulaj-donságokkal ruházta fel a sztyeppékről előtörőveszedelmet.
 
   A babonás félelemtől és az ebből fakadó győlölettől összekuszálódott képből két vonás emelkedik ki a sztyeppei népekre vonatkozóan, egyforma élességgel: az, hogy kiválóan értettek a lóhoz fárad-hatatlan lovasok voltak, és hogy tüneményes ügyességgel kezelték íjaikat, előre, hátra, oldalt is lőttek halálos biztonsággal.
 
Első képviselőik, a szkíták, az íjászok népének nevezték magukat.
 
 
                                        A középkor ....
 
 
     Európában, az időszámítás utáni évszázadok és a középkor íjászatát, alap- vetően két íjtípus, az egyszerű egyenes vagy botíj, illetve az összetett visszacsapó vagy reflexíj uralta.
   A botíj vagy ahogy az angolok nevezték, a "longbow", az angolok kezében érte el fejlődésének csúcspontját..
 
   Az angol botíj, vagy "longbow", azaz "hosszú íj" tényleges eredete a történelem homályába vész. Az V. század körül a kontinens alföldjei felől a szaxonok vagy magyarul a szászok árasztották el Britanniát. Valószínűleg ok voltak azok, akik az őslakosságot az íjjal megismertették.
    A vad walesi törzsek is ez idő tájt kerülhettek kapcsolatba ezekkel az Anglia más vidékein haszná- latos hosszabb íjakkal.
   A vikingek, akik Dániából és a Skandináv félszigetről indultak hódító útjaikra, szintén nagy hatással lehettek a brit sziget őslakosaira. Ők már nagyon hatékony fegyverként használták az íjat. 
 
   Hódításuk Britanniában a Kr. e. 950-tol 850-ig terjedőidőszakra tehető. A hastingsi csatában, 1066-ban a normannokat a maga is kiváló íjász hírében álló Hódító Vilmos vezette győzelemre.    Ettől az időtől kezdve, sajátos módon éppen a normann íjászok hatásának köszönhetően Angliában is megkezdődött az íjászat fejlődése, s az íjnak, mint meghatározó jelentőségű harci eszköznek több száz éves egyeduralma.
   
    Az angol íjászat csúcspontját az 1337-tól 1453-ig tartó ún. százéves háború alatt érte el.
    Csatában két vesszőt lőttek ki gyors egymás utánban, az elsőt egy magas, a másodikat egy ala- csonyabb szögben.  A két vessző egyszerre csapódott be, két különböző szögből, nagyon meghezitve a védekezést.
 
 
 
     A másik íj a reflexíj, elsősorban az avarokkal, a hunokkal és a magyarokkal jutottak Európába, később a tatárok és a törökök is ilyen típusú íjakkal vettek erőt Európa jelentős részein.
   Európában a reflex íjat először a hunok "mutatták" be. 

   Attila (őt Isten ostorának, a hadak villámának nevezték) egyesíti a hun törzseket, miután az aka- dékoskodó és a hatalomra törő bátyját egy párbajban a saját kezével megöli. 
Birodalma az Uraltól a Rajnáig terjedt. 

 

   433-ban szétverik a dél-németországi burgund birodalmat, 451-ben pedig megtámadják a Nyu- gat-Római Birodalmat. A rómaiak legkiválóbb had- vezérüket: Aëtiust küldik a barbár seregek feltartóztatására. A két sereg Galliában a catalaunumi síkon találkozott. 

 

        A csata, amiben szinte egész Európa részt vett, végül döntetlennel zárult. 
   A hunok világrengető szereplése után egy újabb nomád nép a Bajan kagán vezette avarok  hozták el Európába a reflex íjat. 
   Íjaik rövidebbek a hun íjaknál és nem aszimmetrikusak. Az íjak szarvai viszont hatalmasak és ne-
hezek, hogy erős legyen a visszacsapás, és a nehéz nyilak nagy erővel csapódjanak be.
  Bajan kagán avar seregei egészen az Elbe folyóig jutottk ahol azonban megállította őket Sigibert frank király seregének "franciskát" zúdító vihara.

 

 

   Az avarok tündöklése és bukása (791 - 801) után 895-896 környékén a magyarok bejövetelével a Kárpát medencébe (Pannóniába)  megint a reflex íj volt a főszereplő a csatákban, "kalandozások kora" néven ismert történelmi korszakban. 
   A letelepedett magyar törzsek nyugat-kelet és dél felé irányuló hadjáratainak sikerét a reflex íj használata biztosította.
 

 

 

Íjtörténet ........

 
 
               Szkíták ........

     A lovasíjászat bölcsője (és ezt elismerik keleten és nyugaton is) Belső Ázsia. Itt készültek a legjobb íjak az akkori idők legmodernebb technikájával a legnagyobb tudással rendelkező mesterek keze által.

      Kb. 2500 - 3000 évvel ezelőtt egy mesésén gazdag gazdag lovasíjász kultúrával rendelkező nép lép a történelem színpadára.
 
A szkíták ez a nép (akiknek a neve is "íjfeszítő) először az asszírkrónikákban jelennek meg, askuza vagy iskuza néven II. Sarrukín idején. 
Ezt a nevüket a Biblia is átveszi askenáz néven.
     A feljegyzések szerint i. e. 700 körül özönlöttek be északról, és Aszkániában (a mai Azerbajdzsánban) telepedtek le egészen az Urmia-tó délkeleti részéig. A görög forrásokban említett szkíta törzsek a
Dnyeper és a Don közötti sztyeppén éltek.
 
    Rövid íjakat használtak, kicsi háromélűre öntött (formált) bronz nyílhegyekkel ellátott vesszőkkel.
Herodotosz részletesen ír róluk.

 

 
 
 
 
 szkíta íj ideg nélkül

 
 
 szkíta íj felajzva
 
 
 
 
 
 
 
A jobb oldali rajzon jól megfigyelhető a szkíta íj (a későbbi koroktól eltérő) apró kicsi mérete. 
Ez a kis méret tette lehetővé az ábrán látható felajzási technikát.
 
 
 
 
 
szkíta íj markolata ...
 
 
 
 
 
 szkíta íjvég ( a beakasztott ideggel)
 
 
 
 
 
 
 
szkíta íjvég ( a beakasztott ideggel)

 

 

 

Íjaik vázszerkezete juharból készült. Ez a fa hajlékony, jól bírja a rezgé- seket és feszültségmentes.
A mai napig használják ezt az anyagot.
    Az íjak külső felére állati inakból (kollagén rostok, egy rost, egy sejt) ragasztották rá a réteget. Ez az anyag rugalmas volt, nyúlott, jól bírta az íj megfeszítésekkor a külső íven fellépő nyúló megterhelést.
    A belső oldalra szarulemezeket ragasztottak. Ennek az anyagnak tömörödnie kellett a feszítéskor és rendkívül gyorsan nyerte vissza eredeti alakját.
    Feladata még az íj megtámasztása is volt feszítéskor.
Tehát a külső íven a kollagén rostok nyúlnak, a belsőn a szarulemez tömörödik a középen lévő juhar pedig a vezető anyag szerepét tölti be.
 
    Ez a konstrukció olyan fegyvert eredményezett amit nyugaton soha nem voltak képesek utánozni.Természetesen nyugaton is voltak íjak, de szerkezetileg különböztek a keleti "testvéreiktől".
    Nyugaton soha nem alkalmazták ezt a hármas szerkezetet.
Ez a két ívelt kar egy un. markolathoz volt rögzítve, ragasztással és bőrbandázsolással. A szkíta íjak végén kialakított horonyba akasztották a szarvas inakból, lovak farkszőréből font ideget.
 
Hajlékonyság, hosszú húzás, gyorsaság és hatalmas lőtáv jellemezte a szkíta íjakat.

 

egyébb szkíta felszerelések









szkíta íj és nyil tegez  









szkíta fokos










szkíta sárkányfej

 

 

 

 

...................................................................................................................

                                              

           Hunok .....

 

A hunok Belső-Ázsia sztyeppeiről származó, valószínűlegótörök nyelvű nomád nép tagjai voltak. 

 

 

 

 

  A Kárpát - medencei központú Hun Birodalom jól ismert az írott forrásokból.
A hunok elődeinek számos történész a hsziungnukat tartja, akiket ezért ázsiai hunoknak is neveznek, megkülönböztetve őket a közép-ázsiai és indiai heftalitáktól (fehér hunok ) és a szoros értelemben vett hunoktól vagy európai hunoktól.
 
  A hsziungnuk birodalma az i.e.3. századtól a 2. századig állt fenn. Állandóan hadban álltak a kínai seregekkel, ami a kínai nagy fal felépítéséhez is vezetett. 
   A korai Han dinasztia uralkodója végül legyőzte őket, és ekkor két részre bomlott a hsziungnu törzsszövetség.
 
    Az északi hunok Cshi-cshi sanjű vezetésével nyugatra vonultak a kínai katonai nyomás elől, míg a déli hunok Hoh anszha sanjű vezetésével behódolt a kínai császárnak.
    Nagyobb szállásterületük a Volga vidékén alakult ki, ahová az északi törzsek jutottak el. 375-ben, Balambér vezetésével, átlépték a Volgát.
Innen az Al-Duna és a Balkánfelé folytatták hódításaikat, és kapcsolatba kerültek a keleti és nyugat római birodalommal is.
    Az 5. század elején indultak meg és hatoltak be a Kárpát-medencébe, ahol meg is telepedtek. Attila, a legnagyobb és legismertebb hun király fényes Kárpát-medencei udvaráról egykorú beszámoló is fennmaradt a bizánci követtől, Priszkosz rétortól.


     A sztyeppei szkíta-hsziungnu-hun művészet hagyatéka a kínai nagy faltól a Kárpát-medencéig mindenütt föllelhető.  

 

 

 

 

hsziungnu fülbevaló

 

 



arany diadém

 

 



   
 hun övdísz

 

 




hun kard






hun övdísz

 

 





hun üst

 

 

 

A szkíta íjakat a hunok fejlesztették tovább. Anyagszerkezetük nem változott, de merev szarvak kerültek az íjak végére, 90' elforgatva.  Ezen merev szarvak jelentősége hogy emelőkarként működve megnövelik az íj sebességét, húzáshosszát.

 

      A pici szkíta bronz nyílhegyeket a hunok hatalmas három élűre kovácsolt acél hegyei 
váltották fel. 
     Megjelentek az asszimmetrikus hun íjak, és az ilyen fegyverrel felszerelt lovasíjászok seregei elárasztották a Kárpát - medencét.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
hun íj  ideg nélkül (felső kép) hun íj (ideggel) felajzva (alsó kép)





hun íj szarvak


 

 

 
hun íj markolat és szarv a beakasztott ideggel 




torzított hun koponya  
 
 
 
.............................
........
 
 


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 5
Heti: 40
Havi: 35
Össz.: 48 165

Látogatottság növelés
Oldal: Fegyvertár 01.
Motun honlapja - © 2008 - 2024 - mao-tun.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »