Motun honlapja

Thor kalapácsa
                
                                                                                                            
       előszó . . . . .


    Hatalmas fegyelmezett hadseregeire támaszkodva uralta az akkor ismert világot a Római Birodalom. A brit szigetektől az Eufrates folyóig a germán őserdőktől Africa provincia titokzatos homoksivatagjainak az északi széléig a Nilustól egészen a Hercules Oszlopainak nevezett képződményekig a római bronzsasok biztosították a jogot s rendet.
   Ezt az állapotot csak nagy ritkán merték megkérdőjelezni a germán erdőkből vagy a titokzatos homoksivatagokból előtörö rabló törzsek. A jól begyakorolt legiok megfelelő hadvezér irányításával lehengereltek minden ellenállást.
Nem volt ellenszer a legiok vasfegyelmére.
                                                           
  A keleti részeken a perzsa sahok jelentették az állandóságot s a fényt.
A velük való összecsapások alkalmával megtörtént hogy a turáni nagykirályok „halhatatlanoknak” nevezett alánpáncélos lovasai a sivatagok sárga homokjába taposták az ellenálni képtelen legiokat, istenük Ahuramazda szent nevében s persze uralkodójuk nagyobb dicsősségére.
   A perzsa sahok méd mágusai pedig ezalatt érdeklődve figyeltek kelet felé, a homály és a sötétség hona felől érkező hírekre.
A végtelen ázsiai nagypusztákra nem mert behatolni hadvezér, és még magát Alexandrost is visszafordulásra késztették a szkiták a fennmaradt analesek szerint.

   Kardhatalommal teremtett birodalmak alakultak sokszor csak évtizednyi időre, s alapitóik halála után megint eltüntek a történelem olvasztótégelyében. Amig nem akadt megint egy lángeszü kán, aki összefogta a szerte koborló törzseket, nemzetségeket, személyes varázsával megakadályozta az egymás közti háborúkat, s megint egy birodalommá gyúrta a sokszor nem is azonos nyelvet beszélő népeket, törzseket.
   A pusztákon hol nyáron oly tikkasztó a meleg, hogy a hőségtől szomjúságtól a ménesek, gulyák valósággal megtizedelődtek, télen pedig a rettentő erejü hóviharok pusztitó tombolásában nyomtalanul tüntek el a nemzetségek a lezúduló havazás mindent elsöprő fergetegében, kikovácsolódott a népeknek egy harcos, rablásra mindig kész tipusa.
A harc a vándorlás volt az életük.
Az egymás közti torzsalkodások, a legelőkért vivott állandó harc nyughatatlanná edzették a törzseket.
                                                       
   A római birodalomban letünt a világhóditó katonacsászárok kora.
Sírba kerültek Octavianus utódai, letüntek a Flaviusok, Marcus Aurelius és Hadria-nus.
Csak keleten  „Constantin városában„ melyet később Bizáncnak neveztek, a mindenkori isteni bazileüszök fennhatósága alatt élő népek területein élt tovább a római jog és a rend. Csupán a bizánci birodalom volt képes akkora erőt felmutatni, mely elég volt ahhoz, hogy még a nyugati birodalom felbomlása után is  meghatározó szerepet vigyen, nemcsak a vele szomszédos, de a távolabbi népek politikájában is.
A nyugati birodalomban az évtizedek során a gyenge ám de mégis oly véreskezű caesarok  uralma alatt meggyengült a belső erő és hatalom.
A hadsereg egyre inkább zsoldosokból állt, s már nem a Marius alkotta törvény álltal civis polgárok sorozott hadserege volt. A zsoldos sereg fenntartása egyre na-gyobb s nagyobb pénzösszegekbe került.
A nyugati tartományok gazdasága összeomlóban volt. Az egyre gyengülő birodalom nem volt képes feltartóztatni a limesekre  zúduló nomád népek hullámait.
Beszakadtak a limesek.

                                                      
   Előtörtek kelet félelmetes bugyraiból a hunok, maguk elött kergetve a szarmatákat, alánokat és gótokat.
A hunok miként hegyről lezúduló árvíz maguk elött hajtották nyugatra a népeket. Harci taktikájuk és fegyverzetük az ismeretlen és félelmetes visszacsapó íjak ellen nem volt ellenszer. A távolból ölő fegyver már azelött felmorzsolta a szemben álló seregeket mielött a kézi fegyverek összecsendültek volna.
A nyugatra rontó félelmetes hun hadigépezet Balamber vezetésével elsőnek az alán törzseket tiporta a földre.
A Hermannaric keleti (osztrogót)  uralkodót és seregét a széles Volga sem mentette meg a hun nyílzáportól. A hajnali ködből hulló nyílzápor véget vetett a keleti gót uralomnak, mielött hun és gót látta volna egymás szemének színét.

   Az alánok, gótok kettészakítva földresujtva maradtak a nyugatra táruló hun birodalomban.
A szolgaságot nem vállaló nyugati vagyis (vaziri) vizigót törzsek  halál-félelmükben képesek voltak a lehetetlenre is. A római limesekre vetették magukat, és áttörték azt.
   A gótok beszakadt limeseken átzúdulva Hadrianapolisnál megverték 378 - ban magát a könnyelmü Valens császárt is.
A császár holtan maradt a csatamezőn.

   A kettészakított alán törzsek nyugatra menekült részei az utolsó római, Aetius seregeivel együtt néztek szembe Attila hun nagykirály seregeivel a catalaunumi síkon.
Az alánok és gótok nyomában érkező hunok hatalmas birodalmat szakitottak ki maguknak a római tartományonyokból, s borzalmas csapásokat mértek a két birodalom részre. A  keleti s nyugati császárok adót fizettek a hun nagykirállyoknak, Attila nagykirály ostrommal fenyegette az Angyaloktól Őrizett Várost, Bizáncot.
 
   A végvonaglásában is erős Róma látta Attila nagykirály hunjait, Alaric nyugati gótjait és Giserich vandáljait. A hunok megáltak Róma falai elött, s visszafordultak imádott nagykirályuk Attila parancsára.
                                                                                                                             
   Nem igy a gótok s vandálok. Ők kitüzték királyaik hadijelvényeit a falakra, s kira-bolták az Urbsot.
A gót Alaric csak a városlakók életét hagyta meg, seregeinek három napos sza-bad rablást engedélyezett, a kérdésre hogy akkor mit hagy a polgároknak, lehunyta szemét és felelte a borzalmas választ "az életeteket"......

   A vandál Giserich király észak Afrikából, az elfoglalt Karthagóból hajózott Róma alá. Kincsekkel megrakott hajóit hazafelé egy vihar elpusztitotta. Róma népe az is-ten bosszúját látta a dologban, de még ez sem mentette meg a nyugati birodalmat a sybillák álltal megjövendölt végzetétől.
                                                                                                                    
   A dráma utolsó felvonásaként Odoaker a „ Nationes „ királya, Attila hun nagykirály testőrparancsnoka a hun-szkír Edekon fia,  476-ban megfosztotta biborától az utolsó legitim nyugati császárt, Attila hun nagykirály miniszterének Orestesnek a fiát Romolus Agustulust.
Herul, szkír és más népek, törzsek harcosaiból álló hadsergének itáliai földet ígért, amit meg is kaptak. Letelepítette itáliai nagybirtokosoktól elvett földekre a Nationes katonáit.
A császári jelvényeket visszaküldte Bizáncba, mondván a nyugati résznek nem kell többé császár, Romolus Augusztulust pedig, életét megkímélve, elzárta a külvilágtól.
A nyugat római birodalom megszünt létezni.......
                                                          
   Már csak keleten, Constantin császár városában Byzantium kis településén alapított Constantinopolisban, későbbi nevén Bizáncban igazodtak a római irányelv-vekhez. 
Az isteni bazileüszök Augusztus utódainak, kelet és nyugat legitim és egyedüli uralkodójának nevezték magukat, bár hatalmuk csak névleges volt nyugaton.
Egyedül a velencei dózse foglaltatta imába a mindenkori bizánci uralkodó nevét.
                                                                

   A hunok világrengető szereplése után a szétesett birodalom  roncsain megtelepedő népek nyugalmát 558 körül ismét egy félelmetes keleti lovasíjász nép az avarok felbukkanása s Bajan nevü kagánjuk uralkodása zavarta meg.
   A tudatlan és tájékozatlan nyugati szerzetesek Attila visszatértéről írtak a kolostorok dohos félhomályában, összekeverve a hunokat az avarokkal, megtévesztve őket a hasonló hajviselet nyelv, és harcmodor.
Bajant azonban megállította az Elbe folyónál Sigibert frank király seregeinek franciskát  zúdító vihara.
Bajan békét kötött a frank uralkodóval, lovasait nem merte bevinni a hegyes völgyes frank területek mélyére, mert tudta hogy a síkvidékhez szokott harcosai tehetetlenek a  könnyü szekercés frank harcosokkal

   A népvádorlás viharainak elülte után nyugaton az egyre erősödő frank hatalom számolt le a környező királyságokkal. Uralkodójuk az ariánus hitet elhagyó s kikeresztelkedett Clodvig sorra törte meg a Galliában s Hispániában regnáló ariánus királyok seregeit. A katolikus klérus segi- tette a munkájában.
Az erős gót hatalom kiszorult Galliából, és már csak a hispán félsziget maradt Alaric utódainak kezében. Az erős frank hatalom és birodalom kialakulásával  úgy tünt visszatér a Pax Romana, és most már a frank szekercék örködnek a jog a rend, és a katolikus templomok felett.
                                                       
   Mohamed próféta hívei s utódai a Bagdadban székelő kalifák közben egyre nagyobb területeket tördeltek le a keresztény világból. Az első négy igaz úton járó kalifa utódai már nemcsak kelet, hanem nyugat felé is kiterjesztették a hóditó háborúikat.
Ám az arab kalifák dzsihádjait megállitották az Ebro folyónál, a Földközi-tengeren pedig Sziciliánál. Kitünően felszerelt frank seregek verték meg a Hispániába és a déli frank területekre betörö Ommajád kalifák hadait, de megregulázták a keleti végeken rakoncátlankodó avar kagánokat is.
Nagy Károly frank seregei tizenkét hatalmas társzekéren szállították az avar kagáni kincstárat nyugatra, felszerelve évszázadokra a templomokat arany és ezüst tárgyak tömkelegével, elindítva ezzel egy majdani folyamatot melyet a történelem a "kalandozások kora" néven ismer, és az onogur-szabír (magyar) törzsek hajtják végre.
                                                      
   De ebben az időben még senki nem gondolt arra hogy tornyosulóban egy fekete felleg, mely beborítja Európát, s fenekestül átformálja a térképeket.

   A változatosság kedvéért most az északi lidércek  szivet dermesztő honából támadt a vihar. Az északi világtáj mindig kiesett a hődító szándékú hadvezérek érdeklődési köréből. A kopár tájak szegénysége nem tette vonzóvá a más népek kirablásából élő nomád népek szemében. A délre vádorolt északi germánok pedig elfeledték az északi őshazában maradt rokonaikat.

  Csak elvétve érkezett egy-egy kereskedő a fagyos északról.
Nagyon szegényes árut kínáltak a prémeket kivéve, s roppant harciasak voltak.
A táj kopársága a hosszú tél vagy ki tudja mi késztette őket arra hogy kilépjenek a sötétből a történelem porondjára.

   Jöttek s egyszerre csak átformálták az európai viszonyokat. Megjelenésük első időszakában  csak három-négy hajóval puhatolózó jellegü támadásokat hajtottak végre. A lerohant s kirabolt területek lakossága akkor még nem sejtette hogy később mekkora méreteket ölt majd a magukat „ vikingaroknak „harcosoknak” nevező norvégok s dánok támadása.

   Vállalkozásaik egyre nagyobb és nagyobb méreteket öltöttek. Valóságos rablóhadjáratokat s majd később népvándorlás jellegű mozgalmakat produkáltak, melyek nem egyszer államalapításhoz is vezettek. Némely viking állam nem volt hosszú életü.
   Rövid regnálás után elsöpörték öket a meghóditott területek eredeti királyai, de voltak igazán életképesek is, melyek aztán meghatározó szerepet vittek az európai politikában. Így volt ez a breton partokon amit később Normanndiának is neveztek, vagy a Földközi.tenger gyöngyszemén Szicilián.

   A norvég és a dán vikingek támadásának első hulláma Skóciát érte. Sárkányfejes hajóik a „drakarok” 798-ben feltüntek az angol partok mentén, majd 795-től az ír partokat támadták. Egyre hatalmasabb hajóhadak jelentek meg a partoknál melyeket képtelenek voltak elűzni az odavaló királyok seregei.
Megalapitották a yorki királyságot.
                                                                 
   Más vikingek elfoglalták a Szajna torkolatát és Noirmantier szigetét s ők diktáltak a nyugati frank (francia) királyoknak. A 845-ös évtől többször támadták Párizst.
III. (Együgyű) Károly a hagyomány szerint 911-ben a Rollo nevű normann vezérnek  adott egy nagy területet a Szajna alsó folyásánál, azért, hogy Rollo az embereivel védje meg a Szajna-völgyet a támadások ellen.
   Az adományozott területet ettől fogva Northmanniának, az „északi emberek” földjének kezdték nevezni, de a név hamarosan Normanniára, majd Normandiára változott.


   A meggyengült keleti (német) és nyugati (francia) frank uralkodók képtelenek voltak hathatósan fellépni ellenük. A megingott központi hatalom nem volt képes megfelelő hadsereget felállitani ellenük. Ez csak a helyi bárók hatalmának növelésével lett volna lehetséges, de ez nem mindig fért bele a hatalmukat megszilárdittani igyekvő uralkodók terveibe.
   A német (keleti frank) területeken ugyanez volt a helyzet. Rablócsapatok portyázták végig  Achen, Köln, Trier és más nagy városok vidékeit. Metz városát szabályos ostrom alá fogták s a környékét teljessen elpusztitották. Portyáik után visszatértek gyürü alakú földváraikba vagy drakarjaikra s fütyültek az ellenük küldött seregekre. Kezdték otthon érezni magukat. Hercegségeket, grófságokat szakítottak ki maguknak a germán területekből. Azt gondolta mindenki úgy lesz mint az angol vagy francia földön.

   De a calaendáriumok már a 891-es esztendőt írták....

-------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------

I. fejezet 1/1 rész.

Viking tábor Leawen környékén.....kb. 891 körül......




   Vége felé járt a tél, s a nap egyre gyakrabban bukkant elő a gomolygó szürke fellegek mindent eltakaró vastag takarója alól. A lassan megkez- dődő tavaszi felmelegedések miatt kásás lucskos vendégmarasztaló dágvánnyá változtak az itt ott még meglevő fehér hótakarók szerte a vidéken.
   A mind erősebben melegítő nap szinte felszippantotta a havat, előcsalogatva a föld barna színét szerte a mezőkön.
De a  felfeltámadó szelek még szürke fagyos csapadékkal teli felhőket kergettek a tenget felől a szárazföld belseje felé. Megesett hogy az elolvadt hótakaró következő napra már jeges csúszós felületté váltak.
   Még nem indult meg a kereskedelmi jövés menés, mert a bizonytalan időjárási viszonyok nem engedtek tervezni hetekkel előre.

   A völgybejárat  előtt terpeszkedő viking gyürüvár sáncain vígan len- gette a szél a hadijelvényeket. Roppant impozáns épitmény volt a gyűrűvár.
   Két lándzsahossz szélességben  és egy lándzsahossz mélységben ásták meg a gyűrűvárat  körbeölelő árkokat. A kiásott földet a belső oldalra hányták, és erősen ledöngölték egy földsáncot kialakítva.
    

  A földsánc az árok peremétől pár könyöknyire kezdődött, épp csak annyi helyet hagyva hogy a földsánc súlya alatt az árok ne omoljon be, de ne legyen nagy terület az árokból esetleg kikapaszkodónak a lába alatt.
   Ezt a még megnehezítendő a sánc alsó részét televerték  lefelé az árok felé dőlő kihegyezett karókkal.                                          
   Az lándzsányi mély árkot is sűrün kibélelték kihegyezett karók- kal.                                           
   Mielőtt a kiásott földet sánccá púpozták volna, hatalmas gerendákat állitottak kettős sorban a földre. A két sor gerenda közt hagytak  egy lépés távolságot.
  Keresztben pallókkal rögzítették a gerendákat. Aztán a gerendák közét faágakból font kerítéssel töltötték ki. Ebbe a kerítés adta közbe hányták a kiásott földet  és jó keményre döngölték.
   Így kaptak egy hatalmas földsáncot amiből másfél ember magas, hatalmas gerendákkal vesszőfonatokba döngölt megerősített agyagos kemény fal magasodott. 
   Az árokból kikapaszkodó támadónak le kellett küzdenie  a sánc aljába vert hegyes karókat, és a sánc alsó részébe vert még hegyesebb karókat amik a benyúlva az árok fölé megnehezítve a felkapaszkodást, ha meg akarta vetni a lábát a sánc tövében lévő apró kis szegélyen. Mindezt a fal tetején álló harcosok orra elött.
   A gerendák belső oldalához masszív járópallót ácsoltak, amin kényelmesen járkálhattak a védő harcosok. Nagyon kemény feladat volt felmászni a megerősített sáncokon ha odafennt a védők kardokkal, dárdákkal fogadták a nem hívott vendégeket

   A sáncokon felhalmozódott hó a felmelegedés hatására kezdett olvadni s laza dágvánnyá változtatta a sáncoldalt. A puha hullámokban lefolyó sár a következő napokban a szeszélyes időjárás miatt megint megfagyott, emiatt a sáncoldal egy háborgó tenger hullámos felületére kezdett hasonlítani.


   A tábor kitűnő fekvése biztosította a vidék feletti elengedhetettlen ellenőrzés vitathatatlan jogát.
   Ez a viking gyürüvár ellenőrízte a Rajna torkolatából induló keres-kedelmi útvonalakat, a környező vidéket, fel egészen az angol partokig.
   Három négy, szerte portyázó viking csapat rendszerint ehhez hasonló várakat  épített magának a téli hónapokra. Ezt a megoldást csak akkor alkalmazták ha nem akarták még elhagyni a területet, és több évszakot akartak eltölteni a vidéken, vagy ha úgy gondolták hogy véglegesen elfoglalják a területeket, és szükségét látták a stratégiai pontokon megerősített várakat emelni, az uralmuk biztosítására.
                                                                      
   A tél nem igen zavarta őket hisz megszokták a hideget, de tapasztalatból tudták télen nem igen van mit rabolni a falvakban. A városok is szükösebben élnek télen, mint tavasszal vagy épp nyáron mikor a vidékek oda hordanak minden terményt.
   A gyürűvár többek közt még a tavasszal összerabolt zsákmányt is védelmezni volt hivatott.


                                                           

   Az erőditmény szabályos kör alakját mintegy három cikkre osztva  robosztus gerendából ácsolt  őrtorony szakitotta meg. Ezeket a tornyokat mintegy sisak, fa-vázra boritott mar- habőr tető fedte.     Csúcsos kúpos oldalukon nem ragadt meg a hó, ezért most hogy  időnként olvadozni kezdett a hólepel, vékony patakocskák indultak meg a  tető  oldalain, a kinézegető harcosok nyakába csorogva.

   A nagy tornyok közt elszórva kisebb fedett őrszállások voltak építve, egyrészt a harcosok pihenésére, másrészt pedig harc esetére a jelzések továbbítására.
   A négy világtáj felé nyíló kapukat még külön kis őrtornyok védték mindkét oldalról.
    A kapuk be voltak zárva, de nem azért mert a tábor lakói féltek valamitől, csupán csak azért mert még nem jött el a portyázások, jövések menések ideje.
  A vikingek boszorkányos harcosok voltak, s mint az efféle harcosok általában bíztak a saját legyőzhetetlenségükben, veszett hírükben.
Vezéreik a portyázások alatt pedig mindent megtettek hogy ezt a hírnevet még lehetőleg emeljék, illetve ellenségeiket a már meglevő hitükben megtartsák.
 Válogatás nélkül gyilkoltak le mindenkit aki az útjukba került, de soha nem mulasztottak egy vagy két túlélőt hagyni.
Nem többet.
Ennek is jól kigondolt oka volt.

   Ha nem maradt egyetlen túlélő sem, amit könnyűszerrel megtehettek volna, akkor nincs aki elmenekülve elmondja a vikingek kegyetlen vérengzését. Nagyon gyakorlatias oka volt a rettentő vérengzésnek.
A következő települést már kisebb emberveszteséggel tudták  kifosz- tani.
  Ha rablóportyán voltak akkor nem számított az ellenség veszte, nem kell arra figyelni hogy később legyen adófizető. Csak és kizárólag a zsákmány számított.
A lerohant vidékek lakossága a vikingek szerint szapora volt, míg nekik hónapokat kellett várni amíg otthonról beérkezett egy–egy drakar.

   Nem voltak ostoba emberek, hitük szerint aki meghal az a Walhallába kerül de azért itt a földi létben is szerették volna fenekestül kinyalogatni a mézes bödönt.
   Ennek pedig nagy akadálya ha az emberfia a Walhallába kerül. Épp ezért  nagyon jól tudták ha a nép meg a velük szemben felvonult bárók zsoldosai úgy tudják, miszerint a vikingeket nem lehet legyőzni, ezt pedig a vad gyilkolással bizonygatják, ezt előbb-utóbb mindenki tényként kezeli. Az ellenállásra képtelen, már a csata elött megfélemlitett zsoldosok pedig kevesebb társukat küldik a Walhallába, ami az osztozkodásnál ugyan nem jó, de ki tudja holnap ki kerülne sorra.
   Akkor meg már jobb itt tengetni az életet, mind Wotan asztalánál mulatozni, bármekkora megtiszteltetés is az egyébbként.

 ---------------------------------------------------------------------

I. fejezet 1/2 rész.                                                           

                                           
   Az őrtornyok biztos szélvédett részeire húzódva a harcosok ket- tésevel-hármasával álldogáltak s egykedvüen fürkészték a messze-séget.
Bozontos állatbőrjeikbe burkolózva álldogáltak a mellvéd közelében s messziről úgy látszódott roppant vérrengző fenevadak, és épp most pihenik ki a vadászat fáradalmait.
  Irdatlan hatalmas bárdjaikra támaszkodva beszélgettek  vagy csak egyszerüen bámulták szótlanul a táj egyhangú kopár kihaltságát és hallgatták a szél süvítését, zenéhez hasonlatos muzsikáját. Tengeri emberek lévén megszokták a szél dalolását, a drakarok kötélzete közt  átfütyülő szél muzsikáját.

   A gerendák illesztésein a mellvédek résein átsüvítő szél ezt a dallamot idézte az eszükbe. Semmibe révedő tekintetük ebben a varázslatos pillanatban nem látott mást mint a végtelen tengert, fülük beitta szél zugását, vagy arcukat szélirányba fordítva önfeledten hagyták cibáltatni szőke és  vörös fürtjeiket.

   Állatbőr felső zekéket viseltek, szarvas vagy fókabőr nadrágokat melyet vastag marhabőr csizmákba gyürtek. Prémes bőr felső kabát-jaikat derekukon összefogó széles bőröveikbe élesre fent tőröket dugtak cifra tokokban. Páruknak a hátára csatolt  pajzsok miatt teknősbéka kinézetük volt.
   Fejükön erős szőke és vörös hajukat leszorítva ökörszarvakkal diszített sisakokat viseltek. Ez a jellegzetes sisak diszítés az amúgy is félelmetes harcosokat még félelmetesebb külsővel ruházta fel. Pedig a szarvaknak sokkal gyakorlatiasabb rendeltetése volt eredetileg.
   A csatában a szarvakkal félre lehetett ütni a fejre mért csapásokat  és ez közel-harcban igen hasznos dolognak bizonyult.


   Szakállas arcukat megfürdetve a süvítő szélben, szemüből kirázva a bódulatot, figyelmessen kezdték vizsgálgatni a messzeséget.
   Minden izgalom nélkül vették tudomásul a táj egyhangú sivár kopárságát. Nagyon jól tudták ,hogy délebbre már egészen megenyhült az időjárás és a közlekedési utak bizonyára nagyon feláztak. Emiatt szinte lehetetlenség nagyobb páncélos se-regeket mozgatni.
   A helyi bárók szedett vedett zsoldosai pedig nem jelentettek akadályt a vikingeknek. Egy megveszekedett berserker roham elött nem tudtak megállni.
   Ami azt illeti a berserkerek elött maguk a vikingek sem igen szívesen álldogáltak volna.
   Gyalogos seregek pedig egyszerüen nem mertek a vikingek szeme elé kerülni.
   Az a dolog hogy Metz és Trier városoktól délre megállt a felmelegedés, sőt megint egyes helyeken havazás volt, nem volt köztudott dolog a vikingek Leawen menti táborában.

   Valamiféle szeszélyes tavaszi időjárás  volt tapasztalható szerte Euró- pában.
   Amit az egyik napon tapasztaltak, s várták hogy a szokásoknak megfelelően a másik napon folytatódik a dolog, az a következő napokban szöges ellentétben az elöbbivel kezdett működni.
Az előbbi években a parasztok már hetekkel előbbre tudtak tervezni a mezőgazdasági munkák miatt. De most mintha megbolondult volna minden.
   Egyik nap hétágra sütött a nap, másik napon pedig beborult az ég és havazni kezdett.

-----------------------------------------------------------------

I. fejezet 1/3 rész.

 
   A nagy őrtornyokban hajítógépek is fel voltak állitva de kezelőik nem tartózkodtak állandóan a gépeik közelében, hanem a tornyok tövében ácsolt szállásokon lebzseltek. Csak vész esetén  a lármafa hívó szavára siettek a gépeikhez.

   Bent a táborban gerendákból ácsolt hoszzúházakban tanyáztak a többi harcosok. A házak gerendázatát úgy ácsolták mint a drakarok palánkozatát, csak ezt nem varrták össze mint azokat hanem kitömték mohával, sárral kevert szalmával. Néhol a töméseken bizony átsüvitett az északról támadó jeges téli szél, de a fagyos tájakról jött harcosoknak ez meg sem kottyant.
   A hosszúházak igazi viking otthonok voltak. Általában középen egy, de nagyobb házakban két nyilt tűz égett, melyek füstje a tetőgerendázat résein szivárgott ki.
   A nagyja a tető magasságában gomolygott várva a sorára amíg kitódulhat. Emiatt szinte mindig gomolygó füst terjengett a házakban. De ez senkit nem zavart, ahol füst van ott meleg is vallja minden viking. A tűz körül körbe-körbe asztalok, medve és farkasbőrrel takart padok.   

   Az asztalok és padok között szerte, lombjuktól fosztott fatörzsek, beásva a földbe. A csonkolt ágakra fegyverek, batyuk aggatva, a tövükben pedig egymásra támasztott pajzsok hevertek. 
   A falak mentén körbe-körbe alacsony lócák futottak, ezeket is bőrökkel takarták le. Ezeken a fekhelyeken aludtak a harcosok. A lócák alatt mindenfelé a korábban zsákmányolt holmik voltak elhelyezve.

    A fekhelyek felett a falakon mindenfelé belecsapott bárdok, fejszék fokára aggatott jellegzetes ökörszarvas viking sisakok látszódtak. A kardokat, késeket tőröket minden viking magánál hordta. Ezek a fegyverek nélkül egy igazi harcos meztelennek érezte magát. A többi felszerelését, a bárdokat, dárdákat és pajzsokat épeszű ember otthon a házában nem  aggatja magára. Elég a csatában viselni.


    A fából készült viking pajzsok, közepükön fényesre sikált fém pajzs-dudorral, tulajdonosának egyéni ízlésének megfelelően kipingálva a falak mentén voltak szép sorban felaggatva, miként az megszokott dolog a drakarok mellvédjein, így tudatva a többi harcossal a jelenlétet. nagyon érdekes dolog volt hogy az egyéni ízlésnek megfelelően különbözőre festett pajzsokat mindenki meg tudta különböztetni egymástól, tudták melyik kié.

   Máris egyre többen s többen szorgoskodtak kint a szabadban, a házak körül az elmúlt portyázások alkalmával elhasználódott felsze-reléseket javítgatva.
   Mindenki nagy hévvel élezte a fegyvereit, bőrözte újra bárdja nyelét, javította sisakja ökörszarvait. Nyugtalan északi vérük a tavasz közeledtével megpezsdült, vad mohó vágy kerítette hatalmába őket.
  Szerte a vidéken kóborolni zsákmányolni …..... verte a szívükben rohanó vér a riadót. Hisz csak így lehetett gazdagságot szerezni, va- gyont harácsolni.
 

   Ez a dolog pedig megért minden kockázatot, még a halált is. Ha a zsákmányra gondoltak nem érdekelte őket Odin, Wotan  semelyik isten a Walhallából, ujjuk begörbült a kíntól ha nem markolhattak maguknak valamit. Senki nem gondolt arra hogy bármikor holtan maradhatnak egy  felgyújtott égő város romjai alatt vagy pedig sebesülten vonaglanak a csatatér véres porában. Nem semmi ehhez hasonlót nem gondoltak.
Mert a harc gazdagságot jelent a megszerzett zsákmány által, ez pedig megért minden kockázatot.

---------------------------------------------------------

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat