Az előző rovatokban szóltunk a legismertebb népekről és azok fegyvereiről az íjról.
Természetesen ez nem jelenti azt hogy csak a szkítáknak, hu- noknak, avaroknak, magyaroknak és mongoloknak voltak íjaik. Az a tény hogy már a szkíta szó is íjfeszítőt jelent, nem hozza azt hogy csak az ázsiai nomádok használtak íjakat. Az egész világon területtől és kortól függetlenül a népek használtak íjakat, akár harci (támadó avagy védekező céllal) akár vadászati esz- közként. Dr. Saxton Pope, a modern vadászíjászat úttörője szerint az ős- emberek egyes területeken már 50 ezer évvel ezelött is íjjal vadásztak. Ezt a pattintott kőnyílhegyek is bizonyítják.Egy angol long-bow íjász fekete Henrik táborában az azincourt-i csata előestéjén bizonyára épp úgy a hasát fogná a röhögéstől ha egy japán besétálna a kezében egy yumival, mint egy mongol halálra rö- högné magát ha meglátna egy szant az apró íjával, és a még apróbb nyílvesszővel a kezében.
Tehát az íj és annak használata (bármely célra), nem korlátozó- dott csak Belső -Ázsiára.Egyiptomiak:
egyiptomi íj, ideggel felajzva
egyiptomi íjmarkolat
.................................................................................
...................................
Asszírok:
asszír íj ideg nélkül |
asszír íj ideggel felajzva |
asszír íj lövésre kész állapotban
|
|
|
|
|
|
|
|
............................................................................................................ .......................................................
A perzsa hadsereg alapját, fő erősségét is íjászok adták, bár az íjászat igazi mesterei a médek voltak. A perzsák hatalmas birodalmat alapítottak keleten Nagy Kuros király vezetésével, legyőzve előbbi uraikat a médeket, akiket később egyenrangú félként kezeltek birodalmukban.
Érdekes adat hogy már a görögök is ismerték az íjakat, hisz seregeiket a perzsa háborúk alatt a záporozó nyílvesszők megölték, de csak a gyalogos pajzsos lándzsás (falanx) egységeket részesítették előnyben, íjakat nem, vagy csak a segéderők használtak, azt is csak a csata bevezetése során.
indo-perzsa íj markolat |
A szkíták (nevük is íjfeszítő) még szarvak nélküli íjakat gyártottak és használtak. Róluk az előző rovatban (Íjtörténet ...) már volt szó, fegyvereik bemutatva. A szkíták a legendák szerint megfutamítottákDareiosz, (perzsául Dárajavau) perzsa-méd hadait is. Azokat a perzsa lovasíjászokat akik hatalmas birodalmat alkottak maguknak, és ilyen íjakat használtak ..........
..................................................................................................................
...................................................
Rómaiak:
A rómaiak az íj hadászati jelentőségét nagyon lebecsülték, s mint a gyávák fegyverét megvetették. Helyette a dárdát és a rövid kardot részesítettek elınyben.
Noha a római légiók végül is elfogadták az íjat, s gyakran nagy sikerrel alkalmazták is, mint pl. Crassus, aki Kr. e. 53-ban 50 ezer főnyi ellenséget semmisített meg 1000 íjásszal, ez a hadse-regben bevezetett újítás azonban már későn jött, s a birodalom katonai erején már nem tudott lendíteni.
Róma felvirágzásával tehát az íj európai fejlődésében szünet állt be, s ezt csak a nomád pusztai népek megjelenése törte meg.
................................................................................................................ ...............................................
India :
Az indiai íjak kevésbé voltak reflexelve, a perzsák nem 5, hanem 7 darabból összecsapolt fa maggal rendelkeztek.
................................................................................................................ ............................................
Indiánok:
Az indián íj, nem tévesztendő össze az indiai íjakkal.
Indián íj: az észak amerikai prériken élő indiánok fegyvere, az íj anyaga na- rancsfa (ossage) szarvasin erősítéssel ....
indián íj ideg nélkül |
indián íj ideggel, felajzva |
indián íj lövésre kész állapotban |
indián íjszarv a beakasztott ideggel |
......................................................................................................................
.....................................................
Angolok:
Az angol botíj, vagy "longbow", azaz "hosszú íj" tényleges eredete a történelem homályába vész. Az V. század körül a kontinens alföldjei felől a szaxonok vagy magyarul a szászok árasztották el Britanniát. Valószínőleg ok voltak azok, akik az őslakosságot az íjjal megis-mertették.
angol botíj (longbow) vagyis "hosszuíj"...
Az angol íjászat csúcspontját az 1337tol 1453ig tartó ún. százéves háború alatt érte el.
Már a crécyi csatában, 1346-ban a III. Edward és fia, a 16 éves "fekete herceg" vezette angol íjászok ismételt nyílzáporai gyakorlatilag megfelezték a francia sereget.
Az ellenség vezére, IV. Fülöp elsősorban a genovai számszeríjászaira támaszkodott, azonban a csatatéren végigvonuló felhőszakadás eláztatta a számszeríjak idegét, és így azok használhatatlanná válnak.
Egyéb, más fegyverek ....
számszeríjak
...................................................................................................................
..................................................................
Japánok:
A jumi aszimmetrikus japán íj.Hossza 182 cm-től 244 cm-ig terjedhet, feszítőereje: 18-23 kp, 180-230 N (120-150 m lövési távolság). Alkalmazása Japánban az írott történelmük előtti korokig visszavezethető. Anyaga: bambusz és lombos fa. A bambusz lehet madate- vagy moso-fajta, a lombos fa pedig eperfa-féle, ecetfa-féle, vagy vadgesztenye. Rétegeinek száma 3 vagy 5. Az íj a hasi oldalon 6, a hátoldalán 7 csomós bambuszból készül. A csapolásokat enyves-zsinór tekercseléssel erősítik meg. Készítésének folyamata évszázadok óta változatlan, tradícionálisnak nevezhető.
japán asszimmetrikus íj (yumi) ideggel felajzva
japán íjmarkolat |
japán íjszarv a beakasztott ideggel |
.............................................................................................................
................................................................
koreai íj
alakja formája eltér a japán íjtól már-már a szkíta íjakhoz hasonlatos
...................................................................................................................
..................................................